December 6.
2022. 11. 20. 15:12

Ami az Egérmesék (Mouse Tales) könyvből kimaradt...

Ez az írásom nem került be a könyvbe, mert Angliában a Télapó karácsonykor jön, nem december 6-án, és a könyvemet ott adták ki. De szívesen megosztom veletek, mert szerintem nagyon aranyos történet. Hasonlókat várunk az írói versenyre is.

-   -   -   -   -   -   -   -   -   -   -

A mese illusztrált hangoskönyv formában ide kattintva meghallgatható

-   -   -   -   -   -   -   -   -   -   -

December 6.

Közeledett december 6., amikor a Mikulás meglátogatja a kisebbeket és mindenféle finomságot tesz a szépen kitisztított csizmákba.

- Szépen kitisztított, ezen van a hangsúly - emelte fel mutatóujját apukájuk a nagyobb nyomaték kedvéért, és megmutatta Szniffinek és Nyaminak, hogyan kell szép fényesre tisztítani a csizmájukat.
Most Nyami is figyelt, ugyanis tavaly kiderült, hogy a Mikulás nem fogadja el a szandált alternatív megoldásként.

Tavaly az történt, hogy Nyaminak nagyon saras volt a csizmája. A szülei felhívták a figyelmét, hogy koszos csizmába nem tesz a Mikulás semmit, szépen tisztítsa ki, úgy, mint Szniffi. Ám Nyaminak nem volt kedve kitisztítani, hiszen másnap újra csak saras lesz, teljesen felesleges időpocsékolás, gondolta. Ezért azt találta ki, hogy a szandáljat teszi oda, ami csak egy kicsit volt poros, és azt letörölte. Oda is tette szépen Szniffi szépen kitisztított csizmája mellé, majd elégedetten elment lefeküdni.

Reggel izgatottan rohantak le a földszintre Szniffivel. Szniffinek tele volt a csizmája mindenféle jóval, Nyami szandáljaban meg csak egy virgács díszelgett. Szniffi nagyot nevetett Nyamin meg a szandálján, amiben a virgács éktelenkedett. Nyami mérges lett, fogta a virgácsot és kidobta a szemétbe.

- Na most már tényleg semmit sem hozott neked a Mikulás - mondta neki kajánul Szniffi.
- De hozott, csak azt is a te csizmádba tette, nehogy kiessen az én szandálomból - mondta Nyami és próbálta megnézni, mi minden van még Szniffinél.
- Nem. Ez mind az enyém. Én szépen kitisztítottam a csizmámat, te meg nem, és még szemtelen is voltal a Mikulással - oktatta ki Szniffi.
- Nem voltam szemtelen vele - tiltakozott Nyami.
- De igen, amikor a szandálodat raktad oda neki - mondta Szniffi.
- Azt azért raktam oda, mert az tiszta volt, nem szemtelenségből. De azt nem gondoltam, hogy ilyen válogatós és megsértődik - magyarázta Nyami lógó orral. - Nem adnál a tiedből? Neked úgyis sok van - nyafogott Nyami.
- Nem - mondta határozottan Szniffi.
- Légyszi - kérte sírós hangon Nyami.
- Na jól van, de akkor szedd ki a kukából a virgácsot és tedd a szobádba, hogy emlékezzél rá, nem jó ujjat húzni a Mikulással - mondta Szniffi.
- Jó - válaszolta Nyami, már egyáltalan nem sírós hangon, és kiszedte a virgácsot a kukából.

Pont akkor jött oda anyukájuk.
- Úgy látom, már járt itt a Mikulás, vagy nem? - nézett Nyamira, aki a virgácsot szorongatva állt Szniffi előtt.
- Volt már - mondta lehajtott fejjel Nyami - csak nekem nem hozott semmit, mert megsértődött rám.
- Miért sértődött volna meg? - kérdezte az anyukájuk.
- Mert nem pucoltam ki a csizmámat, és a szandálomat tettem oda neki - magyarázta Nyami.
- Hát nem csodálom, hogy virgácsot kaptál ezért, de szerintem azért hagyott neked mást is - mondta anyukájuk.
- Hol?! - kérdezte izgatottan Nyami.
- Hmmm… nem tudom - válaszolta anyukájuk.
Akkor jött le apukájuk, aki fel akarta venni a csizmáját, hogy letakarítsa a havat a járdáról, de meglepődve tapasztalta, hogy valami van a csizmájában.
- Hát ez meg mi a csoda?! - nézett bele a csizmájába, majd kivett egy mikuláscsomagot és kirázott pár édességet belőle.
- Az az enyém! - kiáltott örömmel Nyami. - Nekem hagyta itt a Mikulás - kapkodott a csomag után.
- Akkor miért nem a te csizmádba tette? - kérdezte apukájuk.
- Mert a szandáljat tette ki a csizmája helyett, hogy ne kelljen kipucolnia - válaszolt Szniffi Nyami helyett.
- De ígérem, jövőre ki fogom pucolni - mondta sírós hangon Nyami, könnyes szemekkel az apukájukat nézve.
- Az nem elég. Ha kell a csomag, pucold ki most - mondta apukájuk. - Tessék, itt van minden hozzá.
- De már úgyis csak jövőre jön újra - próbálkozott Nyami.
- Kell a csomag? - kérdezte apukájuk.
- Persze - válaszolta Nyami, és arcán nyoma sem volt már a könnyeknek.
- Akkor hadd lássam, hogy fénylik - biztatta az apukájuk.
Nyami nekiállt és szépen kipucolta a csizmáját.
- Ez igen, szép munka - dicsérte apukájuk, és odaadta a csomagot Nyaminak.
Nyami megragadta a mikuláscsomagot az édességekkel együtt, és boldogan felszaladt a szobájába.

Szóval ez volt tavaly. Idén apukájuk munkahelyére is ellátogatott a Mikulás december 5-én, mert hát hatodika az foglalt volt a naptárjában. Olyankor van világkörüli úton a repülő szarvasokkal. Ezért igazán rendes tőle, hogy még ötödikére bevállalta apukájuk munkahelyét.

Csak ilyenkor lehetett bemenni és megnézni, hol dolgozik az apukájuk. Ez egy nagy, modern irodaház volt, hosszú, széles folyosókkal, ahol jókat lehetett szaladgálni, valamint találkozni kedves munkatársakkal, akik sütit és forrócsokit kínáltak tejszínhabbal.
Amíg várták a Mikulást, különböző programok voltak, lehetett karácsonyfadíszt készíteni, társasjátékozni, lufizni vagy arcfestésre menni. Egyszer csak valaki szólt, hogy látta az épületben a Mikulást, úgyhogy mindenki üljön le, és majd csak az menjen oda a Mikuláshoz, aki hallja a nevét.
A Mikulás tényleg tudott mindenkiről mindent, igaz ugyan, hogy olvasta, dehát elég öreg már, nem lehet olyan a memoriája, mint régen. Ott volt például az egyik nagybácsijuk, aki 5 percenként ugyanazokat kérdezte meg vagy mesélte el. A nevüket pedig mindig összekeverte, pedig ő még nem volt olyan idős, mint a Mikulás. Apukájuk azt mondta, demenciája van. Lehet, hogy már a Mikulásnak is van olyan - tűnődött Szniffi.
Volt egy kisegér, akiről nagyon sok rosszat mondott a Mikulás, de mégis adott neki csomagot és egy csokimikulást, ami igazán szép volt tőle. De a kisegér olyan mérges lett a Mikulásra, amiért mindenki előtt rosszat mondott róla, hogy szembefordult vele és ott, mindenki elott leharapta a csokifigura fejét. A Mikulás eléggé meglepődött, de mielőtt még bármi történhetett volna, a kisegér anyukája gyorsan elvitte onnan a mérges kis lurkót.

Végre Szniffi következett. Őt megdicsérte a Mikulás, és Szniffi már indult is vissza a helyére a csomagjával nagy büszkén.
Nyami következett. Nagyon izgatott volt, hogy végre személyesen is találkozhat a Mikulással és tisztázhatja vele a tavalyi félreértést a szandállal.
Amikor odaért, rögtön levette a csizmáját és büszken odatartotta a Mikulás orra alá. A Mikulás hátrahőkölt meglepetésében. Erre Nyami megszagolta a csizmáját, nem volt büdös, erre megnyugodott és újra odatolta a Mikulás orra alá.

- Nem büdös. Nézd, milyen szép tiszta, nyugodtan belerakhatod az ajándékomat, és nem fogom soha többé kirakni a szandálomat, nehogy megsértődj, mert tudom, hogy te csak a csizmákba szereted rakni az ajándékokat.
A Mikulás kicsit meglepődött, de aztán azt mondta, hogy igazán nagyon szép Nyamitól, hogy mielőtt az orrához dugta volna a csizmáját, előtte szépen kipucolta. Megsimogatta a kisegér fejét és beletette Nyami csizmájába az ajándékot.
- Azért holnap is eljössz hozzánk? - kérdezte Nyami.
- Persze - mondta a Mikulás, - csak aztán ragyogjon az a csizma!
- Úgy lesz - ígérte Nyami, és bicegve, mert csak az egyik lábán volt csizma, visszaszaladt a helyére.

Nyami elhatározta, hogy megvárja a Mikulást, mert újra szeretne vele találkozni, és azért is, mert páran már mondtak neki, hogy nincs is Mikulás. Ezért elhatározta, hogy meglesi. Szniffinek is elmondta a tervet, de Szniffi csak legyintett rá, mert ő már próbálta, és soha sem sikerült neki.
- A Mikulás mindig csak akkor jön, ha már alszunk. Mindegy, hogy milyen sokáig vagy fent, ha csak egy pillanatra is elszundítasz, már le is maradtál róla. Jobb, ha te is elmész aludni - mondta Szniffi.

De Nyami nagyon makacs volt, így az anyukájuknak háromszor kellett őt felküldeni a szobájába aludni. Végre ott is maradt, de nem aludt, hanem arra várt, hogy végre a szülei aludjanak el. Akkor szépen leóvakodott, felkucorodott a paplanjával a padra az ablak mellé, rákönyökölt az ablakpárkányra és várta a Mikulást. Annyira várta, hogy a nagy várakozásban elfáradt és elaludt.

Arra ébredt, hogy nagyon elzsibbadt a karja és fáj. Kinyitotta a szemét és kinézett az ablakon. Kora reggel volt, mindent frissen esett hó borított, a hóban pedig a járdán egészen az ajtóig nagy lábnyomokat látott. Gyorsan megnézte a csizmáikat. Tele voltak minden jóval. Izgatottan rohant fel az emeletre.
- Szniffi, Szniffi! Itt járt a Mikulás! Ott vannak a lábnyomai a hóban! - kiabálta Nyami.
- Mi ez a felfordulás, Nyami? - nézett ki a hálószobájukból apukájuk. - Szeretnénk még aludni egy kicsit, ha lehet.
- Biztosan létezik a Mikulás, ott van a lábnyoma a hóban - válaszolta Nyami izgatottan.

Addigra Szniffi is előkeveredett a szobájából és már szaladtak is le a lépcsőn.
- Hát ez szuper! - örvendezett a lábnyomokat látva Szniffi. - Gyere, nézzük meg közelebbről, hogy biztosan a Mikulás lábnyomai-e - hívta Nyamit.
Kirakták az édességeket a csizmáikból és felhúzták őket a lábukra, felvették a sálat, sapkát, és kiléptek az ajtón.
A bejárati ajtótól követték visszafelé a lábnyomokat, amelyek a ház sarkánál egyszerűen eltűntek. Többször is még jobban megnézték, de sehol sem láttak semmi egyéb nyomot a hóban a sajátukon kívül, ami nagyon kicsinek nézett ki a Mikulás lábnyomához képest.
Kicsit átfázva, de nagyon boldogan és elégedetten tértek vissza a házba. Szniffi még le is fényképezte a rejtélyes lábnyomokat, amelyek, semmi kétség, csakis a Mikulásé lehettek.